A sématörésem 7. hetében járok. Az elmúlt hetek elképesztő fordulatokat hoztak mind belső munkában, mind fizikailag. És pontosan erre számítottam. Megszerettem az ismeretlent, a térdremegést.
Az ezzel való foglalkozás közben csökken a stressz-szinted, mert eltávolodsz attól a gondolat-, és érzésvihartól, ami benned dúl.
Célom: Kevesebbet edzeni, ésszel, nem széthajtani magam. Sokkal kevesebb fájdalom, izomláz. Azt akarom elérni a hónap végére, hogy értsem és tapasztaljam, hogy miért jó nekem a séma nélkül és hogy akarjak/merjek szabadabban élni, a testemnek jót akarni és eszerint cselekedni.
Sokak állnak a rendszeres sportolással harcban és figyelik vágyakozva azokat, akiknek nincs ezzel problémájuk.