Az énidő és a szintjei

A tudatos időgazdálkodás nagyon fontos eleme az énidő. Kiemelt figyelmet szentelek ennek a témának, szívügyem.

Az énidő a felszabadulás, a szabadság, az az idő, melyet kizárólagosan magunknak adunk és minőségi tartalommal töltjük meg. Valami olyannal, amelyre szívből vágyunk. Ez az idő teljesen tiszta, nem terheli bűntudat, mert az énidőhöz jogunk van, szükségünk van rá mindannyiunknak más formában, más mennyiségben és más gyakorisággal.

Az énidő csökkenti a stresszt, növeli a boldogságérzetet, kiegyensúlyoz, segíti önmagunk megélését, mely által kapcsolódásaink is harmonikusabbak lehetnek.

Énidő nélkül nem lehetséges teljes életet élni. Énidőre mindenkinek szüksége van és nemcsak aktívra és olyanra, melyben kapcsolódik másokkal. Olyanra is, amikor csend van és nincs kapcsolódás. Tehát az egyensúly érdekében mindkét fajtából össze kell gyűjteni többet, listázni, hogy lásd, mivel gazdálkodsz és megtapasztald, mikor melyikre van szükséged.

Az énidő idején magunknak adott öröm, örömteli tevékenység lenyugtatja az idegrendszert. Kikapcsol és tölt és ez pontosan annyira szükséges, ha másnap jobb állapotban akarsz felébredni, mint az alvás.

Mivel a legtöbben a stressztől szenvednek, én azt szoktam javasolni, hogy először is a megnyugvás legyen a cél. Séta a természetben egyedül. Olvasás. És senki se tudjon zavarni. (Gyerek legyen biztonságban.) Nagyon kell a csend, mint ellensúly ebben a zajos, rohanó világban.

Az énidő első szintje, a belépő szint szerintem, hogy megnyugtat. Ennek a szintnek a megélése azt adja, hogy nem lettél jókedvű, de már nem vagy ideges. Lehet, hogy az erőd sem lett több.

Az legtöbb embernek először ezt javaslom az énidő gyakorlásaképpen.

Az idegrendszerünk megnyugtatását meg lehet és kell tanulni. Csak akkor mehetünk magasabb szintre, ha ez megvan, ha erre képessé tettük. Ezt fontos megélni.

Lehet, hogy neked sokat ad a futás és teljesen kikapcsol, feltölt, de ha mindig egy nagyon aktív cselekvés az énidő, akkor a gondolatok és érzések nem tudnak felszínre jönni, áramolni.

Valóban kicserél a sport, de az a helyzet, hogy el is nyomja és tereli az érzéseket és a gondolatokat. Nem véletlenül sportfüggő ilyen sok ember.

Az első szint, tehát az önmegnyugtatás, érzelemszabályozás folyamatosan kell nekünk, én is minden nap többször végzem.

A második szintre lépés nem azt jelenti, hogy többé nincs az első. Azt jelenti, hogy a második nincs az első nélkül. A harmadik pedig az első kettő nélkül, mert egymásra épülnek.

A második szintre akkor tudsz eljutni és TELJESSÉGÉBEN MEGÉLNI, ha előtte TELJESSÉGÉBEN MEGÉLTED az elsőt.

A második szint örömet okoz, tölt, tehát szó szerint mosolyogni kezdesz általa. Ezen a szinten talán azt érzed, hogy több az erőd és motivációd is. Nagyobb, pozitív érzelmi löket.

A harmadik szint eléréséhez szükséges az első kettő. A harmadik amolyan haladó szint. Ez a szint a totális érzelmi szabadság, felszabadulás szintje. Ezt elérni sok munka, mert a belső világunk rendezését jelenti, de nem lehetetlen.

Tehát, nem szarral gurigázol, hanem pontosan azt csinálod, amitől a lelked szárnyra kap, kérdés nélkül csinálod, nem számít mások véleménye, nem tudnak befolyásolni, csinálod és totális teljességében megéled, a pillanatban, a jelenben vagy.

Flow élményt ad, de nem a hétköznapit, hanem olyat, ami attól is több és nagyobb.

Ezen a szinten vigyorogsz, tombol benned az erő, rendkívül motivált és pozitív vagy.

Minél inkább rendben vagy belül, tehát minél önazonosabb vagy, annál pontosabban tudod, hogy számodra milyen tevékenység van a harmadik szinten. És csinálod.

Ez az ÉN verzióm.

𝐌𝐢𝐤𝐨𝐫, 𝐦𝐞𝐥𝐲𝐢𝐤𝐞𝐭 é𝐬 𝐦𝐞𝐧𝐧𝐲𝐢𝐭?

Az én meglátásom és tapasztalatom, hogy EGYIK NÉLKÜL SEM LEHET TELJES ÉLETET ÉLNI.

Ha nyugodt akarsz lenni, akkor fontos elsajátítani az önmegnyugtatást. Tehát az egyes szintre folyamatosan törekedni kellene, minden nap...

Ha örömöt is akarsz, akkor szükséges megismerned magad, hogy tudd, mi okoz VALÓBAN örömöt. Mert akkor tudod a második szintet is élni. Figyu, minden napunkban kellene, hogy legyen öröm...

A hármas szinthez jó önismeret szükséges. Csak önismeret által tudhatod meg, hogy mi a te hármasod.

Ha ez nincs meg, de bátor vagy, akkor megélhetsz hasonlót, ha például vonz valami, amit addig sosem csináltál, de megléped.

Nekem havi egy hármasra van szükségem, de bevallom, van néhány kis hármasom is. Ezeket heti néhányszor élem meg. :)