A félelem, a fájdalom és a düh oldása

A racionális, reális gondolkodás is eszköz tud lenni ahhoz, hogy jobban éljünk. Jobb, békésebb, élhetőbb mindennapokat éljünk.

A félelem, a fájdalom és a düh képes arra, hogy totálisan elbillentsen minket, így meg is érkezünk egy szar lelki állapotba.

A racionalizálás és realizálás azt jelenti, hogy amikor valami dühöt, félelmet vagy fájdalmat kelt bennem, akkor megállok egy pillanatra és megvizsgálom, hogy mi is a valóság.

Ha ilyenkor elő tudjuk venni az éberségünket és megvizsgáljuk, hogy az-e valóság, amit érzünk és gondolunk, hogy valóban igaz-e az a sok negatívum, amit összehordunk akkor egy élhetőbb valóságba kerülünk.

A vizsgálódásba belerakjuk a józan paraszti eszünket. Feltesszük a kérdést: Biztos, hogy olyan szar a helyzet?

Biztos, hogy nincs megoldás?

Biztos, hogy vége a világnak?

És egy őszinte, tanult ember felismeri, hogy ezekre a kérdésekre általában nem a válasz.

És ha a válasz nem, akkor vélhetően van megoldás, amit meg lehet találni majd pedig megcselekedni.

Ezt a vizsgálatot hívom realizálásnak, racionalizálásnak.

Ez a vizsgálat arra jó, hogy míg csináljuk, kiemeljük magunkat abból a negatív lelki állapotból, hiszen a negatív gondolatokat, és negatívnak hitt tényeket megkérdőjelezzük.

Csak agyból, rációból nem lehet élni és én például nem is tudok szoros kapcsolatban lenni azokkal, akik csak agyból léteznek.

De tévút csak érzésből élni, azt hagyjuk meg a kamu spiritualitás hívőinek.

De a félelem nem a valóság, hanem egy ősi reakció. A valóság a félelem mögött van, mert a félelemnek, dühnek és fájdalomnak oka van. A félelem takarja az okot.

Nekem elég sok sírásom és kétségbeesésem ért véget azért, mert racionalizáltam.