Önmegkérdőjelezéssel a jobb életért

Önmagunk megkérdőjelezése is jó arra, hogy a napjaink könnyebbek legyenek.

Képesek vagyunk évtizedekig ugyanazokat a szokásokat működtetni vagy ugyanúgy vélekedni a dolgokról, ugyanúgy reagálni adott helyzetekben, miközben a világ változik.

Minden változik. Semmi sem állandó, csak a változás. Nekünk is tanácsos attól függetlenül is, hogy nem tanítottak meg minket változni és változtatni.

A változásunkat jól segítheti az önmegkérdőjelezés, mint eszköz.

Az önmegkérdőjelezés azt jelenti, hogy sarkos, fekete-fehér kijelentéseink után, rögzült szokásaink, reakcióink, hozzáállásunk után feltesszük a kérdést:

Kijelentés:

Csak a német autó lehet jó minőségű.

Reggel kávét kell inni.

A férjemet úgy kell elfogadni, ahogy van.

A munkatársaim helyett is dolgozom, ez van, igazából már megszoktam. (Szoktad a fxszt!)

Kérdés:

Biztos, hogy ez igaz?

Biztos, hogy ez így jó nekem?

Tényleg jól van ez így?

Tényleg meg kell engedem ezt és ezt ennek és ennek az embernek?

Tanácsos ezekre higgadtan, őszintén és bőséges időt adva válaszolni.

Az önmegkérdőjelezést bármely életterületünkön csinálhatjuk. Lehet kényelmesebb területet választani. Olyat, amiben kevés a stressz. Az ilyen helyzetekben való változtatás is bőven jár előnyökkel.

A másik valami olyan, amiben sok és nagy a stressz, összetettebb helyzet, esetleg más embert is érint.

A válaszadáskor elsőre mindenféle ösztönös válasz ugrik be.

Azért iszom sok kávét, mert szeretem, megszoktam stb. Aztán jön a tudatosság szintje.

Amikor beugranak az emberek és a helyzetek, amik esetleg korábban már rámutattak arra, hogy ezen változtatnom kellene, de arra nem voltam tudatos. Elutasítottam. Büdös volt, ellenkeztem. Éreztem fizikailag, hogy nem vagyok jól és tudtam is, hogy ezzel a függősséggel kezdeni kellene valamit.

Hogy az egyik barátom többször mondta, hogy talán azért alszom rosszul, a nappal megivott hat kávé még éjjel is pörget.

És akkor el lehet gondolkodni azon, hogy mikortól fogok kevesebb kávét inni és hogy az milyen pozitív következményekkel fog járni.

Vagy, hogy egyáltalán nincs rendben, hogy kihasználnak. Nincs energiám, leszívnak, ezért a gyerekeim a személyemben egy stresszes roncsot látnak. Mit és hogyan tudok változtatni úgy, hogy egy adott kapcsolatban én is teljes értékű ember legyek?

Határt kellene húznom?

Nemet mondani?

Aztán a válaszok megtalálása után meglépni.

A reakcióink, a hozzáállásunk, a szokásaink megváltoztatásának hiánya okozza sokszor a legnagyobb stresszt nekünk. Benne tart élhetetlen, stresszes, nem működő helyzetekben, kapcsolatokban.

A személyiségszerkezet az idő előrehaladtával egyre csak merevszik, de akinek már eléggé fáj vagy tudatosan járja az önismereti útját, az kilép a szűklátókörűség csapdájából és beleáll a változtatásba.