Sématörés 2026. február - 0. lépés - Döntés

Nem látszik, de 125 lépcsőfok van mögöttem.

Sokak állnak a rendszeres sportolással harcban és figyelik vágyakozva azokat, akiknek nincs ezzel problémájuk. (Látszólag.)

Két fontos tény mindig szem előtt tartandó:

1. Mindenkinek a saját csomagja a legnehezebb.

2. Mindegy melyik véglet, a szélsőség nincs rendben.

Te onnan azt látod, hogy...

Én pedig innen azt, hogy - asszem- nem akarom tovább vinni ezt a sémát.

Nekem már annyit, de annyit fájt! Olyan sokszor nem tudtam lépni, járni! Vonszoltam magam, kenegettem... Annyira elég volt!

Úgyhogy ma "ésszel" jöttem, sématörés céljával, ezért csak 2x futottam fel és le.

Jó érzés, hogy képes voltam kevesebbre, de fizikailag nagyon más. Hiányérzetem van. Rossz, na...

Az eddigi sémáim leküzdéséhez elképesztő önmunka, fegyelem, kitartás, türelem, alázat, éberség kellett.

Most a két legnyomasztóbb van terítéken, melyből a könyörtelen mércék az egyik.

Mindenféle pesszimizmus nélkül írom tapasztalatból, ezt megtörni hatalmas munka lesz.

Már beugrott, hogy holnap megint eljövök. Aztán, hogy inkább megyek a terembe... Ötlet mindig van, mert mozgatja az ok: "Erősnek kell lenni!"

Kevés volt. Úgy megyek haza, mint aki még nem járt fine dining étteremben és a tányérra nézve aszongya:

"Ennyi?"

Ti mit cipeltek és mi annak a gyökere?