Hogy zajlik az önismeret?

Milyen is valójában az önismereti út? Hogy lehet elképzelni?

Erre próbáltam választ adni. Ez egy feltételezett "történet", bárhogy alakulhat, sőt, mindenkinél más. Sorrendben, tempóban, más megélésekkel. Minden önismereti út egyéni, de biztosan sokszínű mindenkinél. Ez utóbbit talán sikerült részleteznem.

0.Többféle jel is érkezik feléd arról, hogy ideje lenne önismeretbe fognod, - pl. nagy hatással van rád egy nagyon spirituális ember, esemény, tárgy, helyszín, történés - de te még vakként élsz vagy pedig tudatosan/információhiányosan vagy félelem miatt elhárítod.

1.Aztán történik valami. Gyakran válság. És nincs más választásod. Mert már akarod.

2.A kezdet. Rálépsz erre az útra, mert mondjuk:

-kezedbe akadt egy könyv és felnyílt a szemed, észrevettél valamit

-válságba kerültél és keresed a kiutat

(Ez az út egyébként nagyon húz és a lelkünk nagyon erős szorítással tart minket rajta. Még nem jött fel a tudatosba, pusztán érezzük, hogy arra van az irány, érdekel, hogy mi van ott és sejtjük, hogy arra van a vágyott élet…)

3.Ezért elkezdesz befelé figyelni, eljársz kineziológushoz, coach-hoz, terapeutához, pszichodráma csoportba, családállításra. (Ezeken a helyeken máris új, talán sosem tapasztalt élményeid lesznek, melyek más belső nyomógombjaidat is működésbe hozzák. Betalálnak mondatok, fényt gyújtanak az agyadban félszavak…) Szóval elmész, hogy megnézd, mi van a tüneteid mögött.

Például, hogy miért nem válsz végre el. Vagy, hogy miért nem állsz ki magadért, miért nem tudod rávenni magad a rendszeres sportolásra, miért alkuszol mindig meg, miért választasz alul, miért van takarításmániád, stb. Lehet, hogy a lányoddal/édesanyáddal nem jó a kapcsolatod. Sok példát lehetne mondani.

4.És akkor meglátsz igazságokat magadról. Amiket először lehet, hogy tagadni fogsz, mert fáj. Infókat, melyektől egy szélesebb valóságot kapsz magadról. Például, hogy nem is tudsz olyan jól alkalmazkodni, mint hitted. És akkor bevillan: „Basszus, hányszor mondta a Tamás, hogy elviselhetetlen az akaratom…” - Hopi, igaza van…

Ezzel megtörténik az önismereti utadon járva az egyik első belátásod.

De az is lehet, hogy más irányba fogsz elmenni, mert az első utakon nem kapsz választ…

5.De mondjuk, hogy megkapod egyből valahol. Elkezdesz hát dolgozni magadon. Azt kérdezed: „Honnan jön? Mi az oka? Miért vagyok ilyen? Hogy legyek alkalmazkodóbb?” És lehet, hogy elmész a másik szélsőségbe és behódoló leszel…

(Szerintem kell a mentor, segítő, támogató. MINDENKINEK. Egy segítővel sokkal biztonságosabb, gyorsabb, hatékonyabb. Persze nélkülük is lehetséges, de sokkal nehezebb, kockázatosabb. Mondjuk, az eredmény szebben csillog.)

6.Mondjuk tehát, hogy felfedezed, hogy behódoló lettél és ennek a másik szélsőségnek a megtapasztalása visz el az egyensúlyi állapotba. Tehát végre kb. megtalálod a válaszokat és meg is cselekszed és elkezd egy alkalmazkodóbb ember megszületni a személyedben.

7.És lehet, hogy felfedezed, hogy ez még közel sem elég ahhoz, hogy a párkapcsolatod rendben legyen.

8.Igen ám, de közben egy ilyen felismerés és belátás és az ezzel járó munka, olvasás, konzultáció akkora hatással van rád, hogy egyszeriben egyre több dolgot is megkérdőjelezel az életedben. Meg is vizsgálod.

9.Mert időközben hónapok teltek el. Figyeled magad, már technikákat tettél szokásoddá. Azt kérdezheted: „Pontosan ki vagyok én, miért jöttem ide és mit akarok? Mi a jó nekem egyáltalán?”

10.Aztán mondjuk, hogy felismered, hogy neked több témád/problémád vár megdolgozásra, mint hitted… És az is lehet, hogy egyre biztosabb vagy benne, hogy válni kéne… Lehet, hogy ekkor ismered fel, hogy ez az önismeret dolog nagyon más, mint eddig hitted. Nagyon széles, nagyon sokrétű és még nagyon ködös…

11.Lehet, hogy szinkronicitásokat tapasztalsz. Olyan témák és mondatok jutnak el hozzád a legkülönfélébb csatornákon keresztül, hogy csak pislogsz és talán elkezdesz jobban bízni a megérzéseidben is. Sejted, hogy nem véletlen, ami történik.

(Kezdődik a szxpxs. 😊)

12.Ezek az első mérföldkövek, innen még sokkal messzebb juthatsz.

13.Közben a környezeted követeli, hogy változz vissza. Ez lehet, hogy eltántorít és talán elnyomod egy ideig magadban a vágyadat, hogy kiteljesedj. Aztán történik valami és azon kapod magad, hogy minden nehézség, minden ismeretlen és büdös gödör, kanyar és félelem ellenére jó itt, jó ezen az úton.

14. Falod a könyveket, előadásokon találod magad. Elmész jobbra és balra, de mindig visszatérsz a főcsapáshoz, ami a saját teljességedhez vezet. Ezeken a jobbra-balra utakon felfedezel ezernyi mást. Mindenféle tempóban, mélységben és hosszban. Ezek az utak hosszabbak, rövidebbek, nehezek, könnyebbek, mindenfélék, mindenféle összeállításban. Gyűlnek a sikerek és az örömök.

Minden egyes benned zajló téma feloldásának más a sebessége, a dinamikája, a mélysége más. Vannak, amelyek egyenletesen haladnak. Mások gyors javulással indulnak, aztán megállnak vagy lelassulnak. Vagy döcög, aztán beindul. Vagy leáll. Vagy lehet, hogy eljutsz valameddig és egy ponton kiderül, hogy egy másik fontos témára kell áttérni. És azt a témát megoldod valahogy és a másik is feloldódik. Számtalan az út és azoknak a milyensége.

15.Közben egyre több tapasztalatot szerzel. Mindenfélét. Már másokra is hatással vagy. Lehet, hogy többször szétesik a világod és átrendeződést is érzékelsz magadban és magad körül. Lehet, hogy beszippantanak új eszközök. Mondjuk terapeutához jársz, de beszippant az asztrológia. Mert segít. Nem is mondasz le róla és ezt jól is teszed. Közben megkérdőjelezel dolgokat, egyre csökkennek az illúzióid is vagy mondjuk testi tüneteid szűnnek meg. Egy időben lehet, hogy felerősödnek… Igen, bármi lehet, bármikor, bárhogy…

16. Egyre több dolgot veszel elő magadban és azt érezheted, hogy lassanként, de egyre alaposabban meg vagy dolgozva. Hogy útjára indítottál 3-5 jelentős változást – gyógyulást, takarítást – magadban.

17.Eltelt mondjuk 2 év és azt tudod mondani, hogy néhány jelentős nehézségtől megszabadultál. Közben pár havonta vagy hetente pislogtál, mert nem értetted, hogy valami sehová sem tehető dolog micsoda és hogy nevezd meg. Ez is az út része.

18. Az élet persze eközben is folyamatosan halad. Munka, számlák, hitel, nyaralás – a hotelben átvernek – szülőire kell menni és könyvelőhöz, karácsony is minden évben van, a gyereket szoptatni kell, költözés, a barátnőd hisztizik, rádmozdul a portás, anyukádéknál is változások vannak…

19. Jobban vagy. Vannak új szokásaid, bátrabban döntesz, végre mondasz nemeket és valamennyire határt is húzol és ezt már a környezeted is visszajelzi, érzékeli, de még nem az igazi… Nem volt még igazi áttörés.

20.Mert lehet, hogy ez a már egyébként nagy munka és eredmény, amit elértél, valami sokkal nagyobbat alapoz meg. Felkészített valamire.

21.Most tudsz hozzányúlni életed problémájához. Valami nagyon mélyről jövőhöz. Ami istenigazából kínoz. Ami talán két éve első volt a megoldandók listáján…

„Tulajdonképpen mi is az én igazi problémám?”

„Mi is a hiányom, fájdalmam, vágyam?” – kérdezed. Képes vagy már totálisan tisztán fogalmazni.

22.Beleállsz. És most aztán tényleg robban minden, mert te magad fel akarod robbantani. Erődre leltél, de ha mégsem, akkor már tudod, hogy majd időközben megérkezik az erő hozzád. Az eszközökkel és megoldásokkal együtt. Ha nem, akkor majd megkeresed, hogy azok merre vannak. Most már az egyetlen életed érdekel, teljesen elmúltak marha vágyak tárgyak és külsőségek iránt.

A válságra már lehetőségként tekintesz. Persze, még mindig rendesen tud remegni a térded, de már annyit tapasztaltál, hogy beleállsz a legnehezebb ügyekbe is.

Mik is amúgy azok az ügyek?

Hát, mi magunk!

Nem a férj, nem a könyvelő, nem az autószerelő viselkedése, kommunikációja a baj ugyanis. Ők mind tanítók, mesterek, akik pontosan akkor érkeznek, amikor nekünk szükségünk van rájuk és pontosan azt mutatják, amit meg kell fejlődnünk.

Az ügy tehát az önlegyőzés… A csalódásom, a fájdalmam, a dühöm, a hiányérzetem, a magányom, a félelmem, a vágyaim.

23.Megcsinálod.

Nem tudom, hogy kinek hány év és mennyi munka kell ahhoz, hogy hatalmasat változzon a világa, tehát, hogy azt tapasztalja, hogy az élete igencsak teljes, de az, hogy ez megtörtént/történik, arről ismerhető fel, hogy kb. ez jellemző általánosságban:

Másképpen beszélsz, cselekszel. Sokkal emberibben, tisztelettel, alázattal. Ha sokat dumáltál, kevesebbet fogsz. Nem számít már a csillogó külsőség, nem akarsz mindenáron főszereplő lenni.

Veled szemben is másképpen beszélnek és cselekszenek az emberek. Emberséggel, tisztelettel. Az új emberek, merthogy a környezeted totál más emberekből áll. Méltóvá váltál erre, hatalmas önlegyőzési folyamatokon vagy túl, nagy leckéket tanultál meg, évekig jártad ezt az utat alázattal. Megtanultál határt húzni, azt tartod is és simán mondasz már nemeket is.

Egyre nagyobb a belső békéd és általában elégedetten fekszel le este, és reggel mosolyogva ébredsz, izgatottan nézve a tükörbe: „Vajon mi vár rám ma?”

Új szokásaid vannak, bátor döntéseid, új irányod.

Ritkán reagálsz szélsőségesen.

Simán beleállsz abba, ami hív. Elképesztő a stabilitásod és a hited.

Ego helyett szívből működsz és az emberség van a fókuszodban.

Tudod, hogy a tested templom, ezért vigyázol rá, az elméd/tudásod pedig pallérozást kíván.

A magabiztosságod sugárzik és az emberek szeretik az energiádat. Már tudod, hogy ezzel vigyáznod kell, nem is adod akárkinek, tudod, hogy neked jár a legtöbb magadból. Ahogyan az időd is kincs már.

Van, ami ugyanolyan benned, mint húsz éve. Jó, talán valamit sikerült rajta dolgoznod, de nagyot nem változott. Vannak működések, amelyek talán kiírthatatlanok.

Amikor az az általános, hogy teljesen más a valóságod, mint a kezdet kezdetén, akkor már elég nagy út van mögötted.

Általánosságban jól vagy fizikailag, lelkileg, mentálisan, másképpen reagálsz, - nem reagálsz, elsétálsz - mások a vágyaid, a céljaid, a mindennapjaid, a kisugárzásod, a külsőd, emelő hatású emberek vesznek körül, visszatér a ragyogó, gyermeki, önfeledt mosolyod, hahotázol, laza vagy, bizakodó, békés és önbizalommal teli vagy.

Nem hazudsz már magadnak szinte semmiben.

(Itt jegyzem meg, sosem tudjuk, pontosan, hogy miben hazudunk magunknak, hiszen nem tudjuk pontosan, hogy mit látunk teljesen tisztán és mit nem. 🙃)

Kb. bármivel és bárkivel szembenézel, de nem a harcolsz feleslegesen.

Alig vannak függéseid.

Nem versengsz, nem ítélsz és tudod, hogy megfelelsz úgy, ahogy vagy és azt is, hogy értékes vagy.

Valszeg máshol élsz, mint x éve és a szíved szerinti hívatást végzed.

Fontos lett számodra a kollektív és a bolygó is és teszel is értük, emeled.

Nyitott vagy az életre, hatalmasra nőtt az érzelmi intelligenciád, tudod, hogy az élet egy csoda.

Szeretsz élni, tisztában vagy azzal, hogy honnan jöttél, kitől kaptál életet, de tudod, hogy meg fogsz halni, ezért legnagyobb kincsed az időd, amit nem vagy hajlandó pazarolni.

Tudatos vagy, tisztán érted a megérzéseidet és követed őket.

Tudod, hogy az életed főszereplője te vagy. Eszerint élsz.

Szabadságot élsz meg.

Hiteles vagy és önazonos. Azt mondod, amit gondolsz, bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben és azt meg is cselekszed.

A saját értékrendet szerint élsz, nem adsz akárkik véleményére.

Rengeteget tanultál a tapasztalásaidnak köszönhetően.

Még mindig(!) vannak kihívásaid, még mindig össze tudsz törni. De az sem olyan már. Nem tart olyan sokáig és/vagy nem is süllyedsz olyan mélyre. Azt veszed észre, hogy gyorsabban kiemeled magad a mélyből és egy idő után ez lesz az általános, mígnem már egyre ritkábbak lesznek az ágynakeséseid.

Aztán persze lehet, hogy egyszer-egyszer újra megtörténik egy zuhanás, ami elképesztő mélyre visz, de tudod, hogy ez rendben van, mert ez az utazás ezzel jár.

Személyes és szakmai tapasztalatom:

Az első hatalmas, nagyon átütő változásokkor azt szoktuk hinni, hogy megérkeztünk. Pedig onnan még lehetséges x darab mérföldkő. A végtelenbe…

Jó néhány mérföldkő után már totálisan más az életünk, a környezetünk és már elég jól ki vagyunk teljesedve és ez mind látszódik, érződik, kézzel fogható. Pontosan tudjuk, hogy eléggé messze jutottunk az akkori önmagunktól és akkor már azt is, hogy még mindig további mérföldkövek is léteznek és el tudjuk és akarjuk érni.

A mérföldkövek között az önismereti út egyre inkább egy élvezetes kalanddá válik. Az életünkkel együtt.

A kezdeti fájdalmak, csalódások és düh után egyre inkább játszótérnek érezzük ezt a folyamatot, világossá válik, hogy fontos a jelenlétünk, fontos, hogy teljes legyen az életünk, de valójában porszemek vagyunk.

Az önismeret sok fájdalommal tud járni, de csak addig, míg felismerjük, hogy ez a fájdalom egyfajta tisztánlátás, mely minket segít tájékozódni.

Az önismeret „titka” – és egyben gyorsítója is - hogy menj bele abba, ami fáj, ami nehéz. Menjél bele, nézz rá, lépj oda, aztán cselekedd meg azt, amit meg kell!

(De vigyázz magadra és legyen megfelelő ember, aki segít az utadon, mert bőséggel vár kockázat arra, aki ezt vakmerőn csinálja!)

Ez általában gyorsabb előrehaladást eredményez és elképesztően nagy, duzzadó önbizalmat ad. Olyan stabil leszel, mint a piramisok.

Javaslom az előrehaladás, a változások, kicsi és nagy lépések naplózását, fantasztikus később visszaolvasni, ráadásul gondolatébresztő, stresszoldó, motiváló. Kincs.

Az önismeret, mint út, mindenkinél egyéni. Ahány ember, annyi megélés.

Három dolog biztos: Aki nem lép rá, nem tud teljes életet élni. Aki rálép, nem tud lelépni róla és nyer. Így a világ is.

Hogy milyen témához mikor nyúlunk, az több dologtól függ. Nem mindig tudjuk feloldani, amikor akarjuk. Ha megértünk rá, akkor menni fog. Egy téma feloldását sokszor előzi meg x darab tök más téma. De olyan is van, hogy terv szerinti haladással, akarattal kitartással megfejlődünk két olyan témát, ami már nagyon nyomasztott.

Nagyon érdekes és sokszor kiismerhetetlen még egy önmagát elég jól ismerő ember számára is a belső világának a fejlődése, alakulása, annak haladási milyensége. Talán létezik egy magasabb rendezőelv is, aminek van beleszólása az életünk alakulásába. Vagy csak félig szól bele? Vagy csak ebbe-abba? Nem tudom.

De akinek van akarata, hite, bizalma, kitartása, alázata, türelme, ereje, az messzire jut és teljes életet fog élni.