Ami dühít, azzal van dolgod!
És ami fáj, nem tetszik, betalál, mélyen érint.
Üdv az önreflexió világában!
Az önreflexió az az önmagunkra való visszatekintés, önmagunk vizsgálata.
A személyiségünk fejlesztésének egyik legjobb kezdőpontja lehet.
A számunkra dühítő, fájdalmas és nem tetsző helyzetek és mondatok azok, amelyek a leginkább mutatják, hol, mivel is lehetne kezdeni az önvizsgálatot.
Vagy, hogy hol tartunk az önreflexió által a személyiségfejlődésben: Ami korábban 10-es skálán 10 egységnyire dühített, ma már csak 3, mert sokat dolgoztam rajta.
Mond valamit a másik, ami nem tetszik.
Tesz valamit valaki, ami nem tetszik.
Fáj, dühít, mélyen érint.
Például:
Azt mondja egy ember a másiknak, hogy:
Semmit sem tesz a környezetszennyezés ellen. Nem él környezetbarát módon.
Kövér.
Lusta.
Szókimondó.
Fullasztóan túlérzékeny.
Állandóan panaszkodik.
Példák cselekedetekre, helyzetekre:
Egy idő után nem segít azoknak, akik nem érdemlik meg.
Nem dolgozik mások helyett többé.
Csatlakozik egy számára szimpatikus közösséghez.
Aki ezekre a kijelentésekre, helyzetekre dühvel, szélsőséges dühvel, zsigeri és azonnali ellenkezéssel reagál, annak az adott témával dolga van. Ami kiváltotta azt a zsigeri dühöt, fájdalmat, az az a téma, amivel feladat van.
Aki rendben van egy adott témával, az megmarad ugyanis a békés állapotában, de legalább is nemigen billen ki.
Ezek a kijelentések, amelyeket elmondtam, minősítések, melyhez senkinek sincsen joga.
De aki rendben van, az általában legfeljebb annyit tesz, hogy közli, neked ehhez semmi közöd. Ha van kedve, ideje, energiája esetleg még hozzáteszi, hogy közölhetted volna ezt emberségesebben is. Ennyi.
Aki pedig nincs rendben a kijelentésekkel?
Az azért veszi magára, mert meglátja benne az igazságot, a valóságot részben vagy egészben. Ennyire egyszerű.
Az meg kxrvxra tud fájni.
Miért? Két alapvető okot látok.
Az egyik, hogy az ember általában legbelül tudja, érzi, hogy ő maga az egyetlen felelőse annak, hogy kövér, lusta, szennyezi a környezetet, túlérzékeny. Ő a felelőse annak, hogy nem tanul meg nemet mondani a mérgező embereknek, akik kiszipolyozzák és ő az egyetlen felelőse annak is, hogy nem keresett önmaga számára olyan csoportot, mely egyezik az értékrendjével, felemeli és nem lehúzza.
A másik, hogy ugyanez az ember azt is tudja, hogy mekkora meló ezeket lerakni, változtatni, kiszállni, a saját démonjaival, múltjával, embereivel szembenézni és felelősségteljesen élni.
Ezért bekapcsol a kényelmes lustaság, a tagadás és a másik irányába indított háború.
Csakhogy tagadni a valót nagyobb meló, mint az önreflexió által változni és változtatni.
Vitázni mással a valóságról szintén nagyobb meló, mint azt mondani legalább magunknak:
„Igaza van, tényleg felszedtem 10 kilót.”
„Tényleg hagyom, hogy kihasználjanak, tehát nem tisztelem magam.”
Mit tehetsz?
Próbáld észrevenni és figyelni magad, amikor dühös vagy, amikor fáj, amikor valami betalál. Próbálj és akarj erre éber lenni! És akkor, abban a helyzetben tedd fel magadnak a kérdést:
„Lehet, hogy igaza van?”
Az önreflexió általi fejlődés meló. Ami bátorságot, önbizalmat és kitartó munkát kíván. Segítőt is akár, mert nehéz, múltbéli témákra is rámutathat.
DE! És azt hiszem, ez a kulcs: Nélküle marad az aktuális élet, legyen az akármilyen is.
De tényleg, milyen is az?
