Stresszoldás Puzzle-lal

A kirakóssal való foglalatoskodás olcsó, egyszerű és nagyon hatékony stresszoldó módszer.

Az elsődlegesen gyermekek számára készült 40-60 darabosok kirakása pont annyira „nehéz”, hogy még nem leszel ideges, de már van sikerélményed, miközben kikapcsolódsz és megnyugszol.

Az ezzel való foglalkozás közben csökken a stressz-szinted, mert eltávolodsz attól a gondolat-, és érzésvihartól, ami benned dúl. (Ezek a viharok aztán el is múlnak.) A kirakózás lassítást kíván. Lehet gyorsan, de nem érdemes. Hiszen annak, aki felveszi a pörgő és gyors világ ritmusát, lassulnia szükséges az egészsége megtartása végett.

A kirakózás közben egyébként javítod a memóriádat, a koncentrációs képességedet és erősíted az agyad idegpályáit.

A kép színeinek a látványa pozitívan befolyásolja a hangulatunkat.

Ezeket a kis kirakókat még bizonyos élelmiszer boltokban is be tudod szerezni pár száz forintért, aztán otthon többször kirakhatod majd szétszedheted.

Érdemes azonnal kettőt venni és azt választani, ami tetszik, jól esik a szemnek.

Én olyan asztal mellett tárolom a kirakósokat a saját dobozában, ahol nem kell semmilyen megelőző munka ahhoz, hogy le tudjak ülni, ha érzem, hogy erre van szükségem. Ez fontos. Kanapé mellett sem rossz, ha könnyen elérhető helyen van és kerül mellé egy vékonyabb könyv, amit ölbe véve, ki lehet rajta rakni még tévénézés közben is, de a csendben való kirakózás adja a legtutibb eredményt.

Én kirakás után nem mindig szedem egyből szét és dobozolom el. Ha úgy esik jól, akkor egyben hagyom. Azt fedeztem fel, hogy így amikor több napon át elmegyek mellette, emlékeztet a pozitív érzésre és emlékre és hív, hogy újra átéljem. Tehát akarom vagy sem, újra stressz fogok csökkenteni.

Egyébként a történetem messzire nyúlik vissza. Nagyjából 15 év volt szükséges ahhoz, hogy megszeressem a Puzzle játékot. Gyermekkoromtól vonzott, de már fiatal felnőtt voltam, amikor igazán erős vágyat éreztem arra, hogy ezt a hobbit beemeljem a mindennapjaimba.

Kétszeres anyjává váltam, mikor végre sikerült. Kitartás és akarat előzte meg, szó szerint agyból közelítettem, meg AKARTAM szeretni, mert tudtam, hogy jó lesz nekem, hogy adni fog és hogy élvezni fogom. (A futással pontosan ugyanígy történt.)

Sokaknál porosodik a polcon egy-két ajándékba kapott 1000 darabos kirakó, amit letörölget időről-időre, de talán sosem veszik elő. Vannak, akik eljutnak az első lépésig, a széleket különválogatják, esetleg a színeket is csoportosítják, de alapvetően azok, akiknek „nincs türelme” ehhez, előbb-utóbb eltűntetik az élettérből ezt a „játékot”. (Így a látszólagos kudarccal sem kell tovább küzdeni.)

Az első gyermekemnek több keménytáblás kirakót is vásároltunk. Ezek jóval nagyobbak, mint a klasszikus, szabályszerű Puzzle. Mesefigurák képeit darabolják mindenféle alakra, melyet egy táblára helyezve állítható össze egy-egy mese képe.

15-35 darabból áll egy kirakó, ha jól emlékszem. Segíti a finommotorika fejlesztését, a koncentrációt és baromi cuki elfoglaltság, imádtam a gyerekekkel ezzel foglalkozni.

Egy idő után azt vettem észre, hogy egyedül is ki-kirakom azokat. Teljesen kikapcsolt a mindennapi mókuskerékből, jót tett az idegrendszeremnek a színek látványa, a mosolygós figurák melengették a szívemet, viszont az egyszerűség miatt rövid ideig tarott a kikapcsolódás.

Azt találtam ki, hogy kellene olyan kirakót keresnem, ami nem 1000-es, hanem mondjuk 100 körüli darabszámú és nem a klasszikus méretű, aprócska darabokból áll. Az a picurka méret, pláne, ha sok van együtt, baromira nyomasztott. Ilyet azonban nem találtam. Viszont nálunk is porosodott egy 1000-es, ami összerakva egy gyönyörű képet ad ki.

Úgyhogy végül vettem egy nagy levegőt és belekezdtem a 3 éves lányommal.

A szélek, majd pedig a színek csoportosítása, válogatása után az tűnt fel, hogy sokkal gyorsabban haladunk, mint gondoltam korábban.

Merthogy mi, „kirakóutálók” úgy működünk, hogy lehetetlennek és nagyon lassúnak képzeljük az egész folyamatot. (Bár az én agyamban mindig dolgozott az a gondolat, hogy nem lehet ez annyira nehéz és lassú, ha ennyi ember szereti.)

Néhány alkalom között eltelt mindig pár nap, de végül szerintem 10 alkalmon belül kiraktuk az egészet, mely folyamatban egyre jobban élveztem az elfoglaltságot.

Évek teltek el úgy, hogy nem folytattuk semmilyen módon.

Aztán egy éve a boltban a kasszánál a hosszú sor végén állva észrevettem magam mellett a mindenféle vegyes holmi között berakva az apró darabokból álló, de 40-60 darabból álló mesetémájú kirakókat. Gondolkodás nélkül vettem kettőt, - potom pénzért - aztán később még kettőt és egy-egy estén a gyerekekkel – kérés nélkül csatlakoznak – vagy egy stresszes nap végén ezzel foglalkoztam. Teljesen kikapcsol, tudatosan leülök foglalatoskodni ezzel, ha nem akarnak lenyugodni a gondolataim, ha nyugtatni kell az agyamat és érzem, hogy vágyom a színek látványára. (Ezek okból – is - van például az én étkezéseimkor a tányéromon szinte mindig cékla, saláta vagy más színes zöldség.)

Karácsonyra a Jézuska hozott a kisfiamnak egy 180-asat. A kisfiam számára éppúgy teljesen lehetetlennek tűnt az összerakás, ahogy klasszikusan sokaknak, de nagyon csalogatta a mese, amit kiad a kép, úgyhogy nekifeküdtünk. Két órás kikapcsolódás volt nevetéssel, agyalással, ügyeskedéssel, közben beszélgetéssel. Nagyon szerettük, úgyhogy továbbiak vásárlása mellett döntöttem és hogy az ilyen méretűek már keretbe fognak kerülni, majd pedig a falra.

A kisfiam 10 évesen megtanulta, hogy ez nem lehetetlen. Ez nekem hatalmas öröm, mert az ő tapasztalatainak sorát hosszabbítja, növeli az önbizalmát és hozzájárul a megküzdési képességének javításához. Ma már kézzel írott listán vezeti azt, amiről azt hitte, hogy lehetetlen, hogy nem képes rá, pedig de. Ez a lista segíti őt abban, hogy ezeket a tényeket tudatosítsa.

Ez egy olcsó, egyszerű, de nagyon hatékony kikapcsolódási forma, mert rengeteget ad mentálisan és lelkileg is.