A tudatosság útján 3.

Tehát ezzel fekszel és ezzel kelsz.

Egyébként eddigre már az élet számtalan jelet küldött neked arról, hogy nem jó irányba haladnak a dolgaid, de te nem akartál róla tudomást venni. Megmagyaráztad. Ehhez könnyű találni „barátokat” is. Sok úsznak szívesen a sz.rban évekig.

Amitől ez még inkább kínzó tud lenni, ha nincs kinek elmondanod, mert nincs igazi bizalmasod vagy nem akarod elmondani. Mert bántja az egodat. Szégyelled és/vagy nem tudod, hogy ki tudná a környezetedben befogadni/elbírni/ítélet-, és tanácsmentesen meghallgatni azt, hogy eddig ezt mondtad, aztán egyszer csak teljesen mást. És persze ez a teljesen más rendkívül „negatív” sztori az életedről, míg előtte úszkáltál a „pozitívban”.

Ez a bezárkózott, fásult állapot nagyon elmagányosít és egyedül vinni nagyon nehéz teher. De a sok agyalás magától értetődően előbb vagy utóbb valamilyen köztes megoldást fog dobni, valamit, amivel foglalkozhatsz addig, míg erőt, bátorságot nyersz ahhoz, hogy fejest ugorj abba, hogy – például - „el kell válnom”. 

Jönnek a spirituális és pszichológia könyvek, tanfolyam, új hobbi, több edzés, lehet, hogy egy szerető is. És ezek legtöbbször segítenek is. Jobban érzed magad, talán az energiaszinted is nő és többet mosolyogsz. De mivel ezek nem a leghatékonyabb eszközök, újra a magányban találod magad.

Ezek „csak” az erőgyűjtést és az önmegismerést hivatottak szolgálni, tulajdonképpen ez már a tudatosodás útja, melyre akkor léptél rá, mikor először hallottad meg a belső hangod vagy először vetted észre azt a diszkomfort érzést magadban.

Ezen az úton előbb-utóbb megkezdődik az, hogy egyre gyakrabban figyelsz befelé. Nem tudod elhallgattatni a belső hangodat. Vágyakat. Észreveszed, hogy vágyódsz egy másik élet iránt. Érzékeled, hogy ez így nincsen rendben, mert a sajátodban „kellene”, hogy jól érezd magad. Felfedezed, hogy igazából ezt sem szereted és azt sem szereted. Zavar ez, zavar az, bántva is vagy, napirended nincs, minden csúszik. Talán már el is hagytad magad. Nem számít a külsőd. (Logikus. A belsőd sem.) Az életed összes területe szépen lassan felül lesz vizsgálva az „új” szemléleted alapján. És egy csomó meg is bukik. Mindent tisztán látsz. Fejedben kész a lista arról, amit rendbe „kellene” rakni.

Akkor állsz bele a változtatásba, amikor már nem bírod tovább. Amikor már semmilyen megfelelés nem érdekel, nem érdekel, hogy hogyan lesz, ki lesz  melletted és ki nem. Egyet tudsz: ebből kifelé! Mert elfogyott az erőd és az akaratod ahhoz, hogy tovább hazudozz magadnak és másoknak a valóságodról. A lufi kidurrant.