A tudatosság útján 1.
A tudatosság útján - Hogyan lehetne teljesebb az életem? 1. rész
A tudatosodás által. Ez a sorozat erről szól.
A szűkebb és tágabb környezetemben és a saját életemben is érzékelem a feszítő, kényszerítő erőt.
Elég a beragadásokból, a toporgásból, a megoldatlan területek sokaságából. Valahogy minden túl sok és túl sok az ’elegem van’ érzése is.
A tudatosodás útja vagy nevezzük önismereti útnak, nagyjából így indul be. Általában válsággal kezdődik.
Egyszer csak, kinek mikor, felgyúl egy lámpa. Lehetsz bárhol és tehetsz éppen bármit, egyszer csak feleszmélsz. Valami túl sok már, nem érted, hogy miért teszed amit, nem szereted a munkád, az élethelyzeted, kínoz a gondolat:
„Hogy tegyem rendbe a kapcsolatomat el X.Y.-nal?”
„Nem oké, hogy mindig leural.”
„El kéne válni.”
És a többi…
Adódik egy nagy probléma vagy sok kicsi vagy sajnos sok nagy. Vagy ezek keveréke. És te ott állsz tehetetlenül. Sokan ekkor kerülnek kapcsolatba a pszichológiával, terapeutához kezdenek járni, tanfolyamot, új hobbit választanak. Bármelyik út segíthet, mert a változásba hoz, változtatást készít elő.
Átélt tehetetlenségünk a korábbi döntéseink következményei, eredményei. Van köztük olyan, melyekről már akkor tudtuk, hogy „hiba”, mikor meghoztuk a döntést. De meghoztuk. Olyat, amilyet, mert akkor arra voltunk képesek. Azon a fejlettségi szinten álltunk azon a területen.
Teljesen általános, hogy bizonyos emberek jól állnak a karrier területén a magánéletük viszont a romokban hever. És fordítva.
Ha végigpörgeteg magadban azt, ami működik az életedben, megláthatod, hogy azért működik, mert bátran, felelősségteljesen, felnőtt énállapotból döntöttél, dolgoztál rajta szívvel és lélekkel. És vágytál rá, a szívedből fakadt, önazonos döntésed volt. Jé, rendben van és működik!
És a többi?
Nyilván segíthet a szerencse, figyelhetjük a csillagállásokat is, de a szabad akarat létezik és pont.
A válságból lehet nagyot emelkedni.
A válság hatalmas erőt ad, nekem 15 év kellett, hogy ezt felismerjem. 2 és fél éve élem az életem úgy, hogy amikor beüt a krach, le tudok süllyedni, nagyon tudok sírni, nagyon dühös tudok lenni, de mindig megállapítom: „Ebből b+ tuti, hogy MEGINT valami jó fog kisülni.”
„Csak” megint össze kell szorítanom a fogam meg a seggem és cselekednem kell alázattal, kitartással.
