A tudatosság útján 2.
Állsz tehát a válságodban tehetetlenül azzal az érzéssel, hogy nagyon nem oké semmi vagy egy csomó minden.
A belső hangod persze zsigerből dobja a válaszokat:
Új munka kell, olyan, amit szeretek!
Tisztáznom kell a lányommal!
El kell válnom!
Meg kell beszélnem apámmal!
Le kell fogynom!
Aha, oké! Ezek teljesen helytálló válaszok, magától értetődő, hogy ezt kell tennem. De hogyan?
Mire a tudatunkat eléri ez a felismerés, már nagyon fáradtak és kimerültek vagyunk. (A nem rendben lévő élet legszembetűnőbb tünete a folyamatos kimerültség. Gyakran társul hozzá rossz kedv és negatívizmus is.) Kimerülten vonszoljuk magunkat, mert addigra már évek, évtizedek óta élünk önmegtagadásban. Ami talán a legtöbb erőt veszi el belőlünk. Állandóan igent mondunk, holott az esetek felében – vagy egészében… - nemet mondanánk, de ezt sem vettük észre.
A nemet mondás helyett igennel felelni azt jelenti, hogy belefolysz ügyekbe, helyzetekbe, folyamatokba, kapcsolódásokba, melyeket valójában nem akarsz.
A nemet mondás helyet igent mondani annyit tesz, hogy más embert mutatsz, mint, aki valójában vagy. Miért? Például, mert így nevelkedtél. Ez a mintád/sémád. Viszel belőle folyamatosan rengeteget. Iskolába jártál 12-20 évig, két diplomát is szereztél, mert a szüleid azt akarták, hogy boldog legyél és jó életed legyen, de te mégis sírsz az 5-10-20 milliós autóban. De, ha nem is sírsz…
Tudod honnan tudni, hogy nagyon nem oké az életed? Abból a néhány percből, ami akkor van, miután este lehajtottad a párnára a fejed. Mindegy, hogy mennyire vagy fáradt, a lényeg, ami tehát nem oké, ami kínoz, az be fog kúszni a gondolataid közé. Na, ami ott van, azzal van dolgod.
Látod tehát, hogy mely területen kellene változtatni, hogy jobban legyél. A kérdés továbbra is a hogyan.
De egyelőre „csak” ott tartasz, hogy tudatosult a baj. Mindig piszkálja a gondolataidat, ezekkel kelsz és fekszel, folyamatosan türelmetlen és ingerült vagy. Mindenre rányomja a bélyegét. Érzed, hogy már az sem elég, ha ventilálsz, panaszkodsz a barátnődnek, a barátodnak, az anyukádnak, bárkinek. Be kell látnod, hogy a tárgyak sem segítenek már. Hiába a legvagányabb gönc, ékszer, parti, kaja. Valahogy már semmi sem tud segíteni. Űr marad benned és tovább kínoz ez az egész.
Ekkor jöhet például a coaching.
