Padlón 2. rész

Aztán évekkel később, már a tudatosodás útját járva, amikor padlót fogtam és ott lent dühöngtem, pontosan tisztában voltam azzal, hogy magam miatt vagyok padlón.

Addigra már sok dolgot csináltam helyesebben. Úgy vezettem az életemet, olyan döntéseket hoztam és úgy cselekedtem, hogy az életem a kiteljesedés felé haladjon. Egyre többször választottam magamat, mert tudtam, hogy jogom van hozzá. Magamra mondtam igent és másokra nemet.

Tisztában voltam azzal, hogy amíg a döntéseimmel nem okozok kárt senkinek, addig bizony dönthetek a szívem és a felfogásom szerint.

Az is tisztává vált előttem, hogy a döntéseimet és az életvezetésemet senkinek sincsen joga bírálni. Nincs joga senkinek beleszólni és kéretlen tanácsokkal ellátni.

Egyre jobb voltam nemet mondásban és határhúzásban.

De még akkor is voltak bőven kihívásaim. Ezért is volt, hogy a padlóra még akkor is le tudtam kerülni.

Csakhogy akkor már nem másokat hibáztattam, hanem csakis magamat. Tudtam, hogy hol és mikor „rontottam el”, hoztam „rossz” döntést.

Pokolian fájt. Úgy telt el néhány óra, hogy én azon pörgettem az agyamat, hogy miért és miért tettem azt és azt. Ezekre a kérdésekre javarészt a választ is megtaláltam. Önbizalomhiány, különféle engem irányító sémák és félelem attól, hogy ha még inkább beleállok az életem vezetésébe, talán elmaradnak emberek az életemben. Kevesebben fognak szeretni...